Judit mentőt hívott egy földön fekvő férfihez, de a dicspécser 2-szer arrogánsan beszélt vele, és nem küldött segítséget. A magyarázat, létezhetetlen


Elég messze lakom Budapesttől, viszont hetente többször utazom fel egy kórházban fekvő közeli hozzátartozómat látogatni. Ilyenkor a két kisfiam is velem utazik. Tegnap kivételesen a nagyobbik fiam barátja is velünk utazott, mikor már hazafelé tartottunk a fővárosból. A Soroksári úton autóztunk kifelé, Dunaharaszti irányába. A Grassalkovich úton, az általános iskolánál, megláttam a kerítés mellett, a járdán feküdni egy férfit. Reflexszerűen felkaptam a telefont és tárcsáztam a 112-es segélyhívó számot. Megjegyzem, hogy itt 70-es sebességhatár van és folyamatos forgalom mellett az ember le sem tud állni. Annyira hirtelen történt a dolog, hogy bevallom, eszembe sem jutott ez, csak az, hogy azonnal hívjak segítséget.

Hirdetés
A 112-es segélyhívóközpontról tovább kapcsoltak a mentőkhöz. Egy rendkívül arrogáns nő fogadta a hívást. Közölte velem, hogy a kresz szerint nekem kötelességem lett volna megállni. Ha ezt nem tettem meg, akkor az az én hibám, ő ezzel nem foglalkozik. Akkor már kb. két km-rel arrébb jártunk. Megmondtam neki, hogy három gyerek van hátul a kocsiban. A kilenc hónapos csecsemőm éppen sírt is, nem tudtam megállni, visszamenni is igen körülményes oda. Kértem, hogy küldjön segítséget. Közölte, hogy ezzel ő nem foglalkozik és kinyomta a telefont!
Újra hívtam a segélyhívót, már enyhén felfokozott idegállapotban. Újra kapcsolták a mentőket megnyugtatva, hogy sok diszpécser dolgozik, valószínűtlen, hogy újra ugyanazt a nőt kapcsolják. Hát… Ugyanazt a nőt kapcsolta a központ… Újra elmondtam, hogy hol fekszik a földön az az ember, ő újra közölte, hogy ez az én ügyem. Szerinte, ha van jogosítványom, akkor nekem kell vele foglalkozni… Kértem, hogy kapcsolja a főnökét és adja meg a nevét. Erre rám ordította, hogy nincs neve és újra kinyomta a telefont.

Hirdetés
Harmadszor is hívtam a segélyhívó központot. Elmondtam, hogy egyszerűen nem jutok semmire a mentők diszpécserével. Azt javasolták, hogy tegyek panaszt. Mondom oké, de ott fekszik az a szerencsétlen a járdán. Azzal még mindig senki nem foglalkozott! Újra kapcsolták a mentőket. Hála Istennek, végre mással tudtam beszélni, aki kiküldte a kocsit. Ez a diszpécser azt is mondta, hogy a szabály szerint az észlelőnek a helyszínen kell maradni a mentők érzekéséig. Ahogy írtam az elején is, nekem ez akkor meg sem fordult a fejemben, csak annyi, hogy azonnal segítséget kérjek. Egyébként ez az útszakasz rendkívül forgalmas, óránként többezren autóznak arra. Senki másnak nem tűnt fel vagy nem volt fontos, hogy ebben az iszonyú kánikulában orvost hívjon – és még én vagyok ezért a hülye meg a szemét…
Ez a második diszpécser utalást tett arra is, hogy ilyen esetben akár lehetek én egy cserbenhagyó gázoló is, aki ott hagyta az áldozatát… MI VAN???
Én… csak egy anyuka vagyok, aki segíteni akart akkor és ott, úgy, ahogy a legjobbnak vélte. Nyilván nem kreszszerűen jártam el. Ezért oktasson ki a diszpécser, joga és kötelessége. De hogy egy bajbajutott embertől ezért önhatalmúlag megtagadja a segítséget??? Őszintén remélem, hogy azt a szerencsétlenül járt, földön fekvő embert ellátták a kiérkező mentősök és nincs semmi komoly baja!
Mondom, sokat morfondíroztam azon, hogy megírjam-e ezt a posztot. És tényleg nem minden fekete vagy fehér. Nem kell szétszedni az Országos Mentőszolgálatot, nem ez a cél. Abba is gondoljunk bele, hogy az a diszpécser nő vajon miért volt ennyire ingerült. Nyilván hatalmas a nyomás rajtuk, és sokan igen csúnyán beszélhetnek velük. Nem tudom, kapnak-e pszichés támogatást a munkájukhoz, van-e szupervízió vagy bármi, ahol le tudják vezetni a stresszt. Gyanítom, hogy nem vagy nem elégséges…
Viszont akárhogy is, ezt nem engedheti meg magának. Indulatból kétszer is elutasította a segítséget egy bajbajutott embertől! Van, hogy kiég az ember a munkájában. Akkor szépen fel kell állni és keresni mást. Azt hiszem, ez abszolút az a helyzet. Sajnos…

Hirdetés
Ez a történet tegnap este hét körül történt, akkor már nem lehetett, de ma munkaidőben megteszem a panaszbejelentést az erre kijelölt telefonszámon. Mert úgy érzem, hogy van néhány dolog, ami soha nem lehet szórakozás tárgya. Ha a mentők számát hívom, akkor igénylem és elvárom az adekvát segítséget a saját vagy más életéhez. És ez nem játék!
 forrás:
Judit Naszvadi